Lehunyja sok szemét a ház
Téveszme
És ismét szobám magánya vár,
Erőm sincsen megtörni már...
Minden erőmet a haldokló nappal
Rózsaszín vattái isszák fel és kifáradt haragom facsarom beléjük.
A szürkülő ég levegője fullasztóan tapad rá a bőrömre...
A fekete vaskorlátot rázva, tudom, éjjel úgysem alszom,
Póznák, járdák, lámpák között vívom értelmetlen harcom,
Végső soron, ha úgy esne, hogy önmagamra bajt is hoznék,
Tudni azért megnyugtató, hogy senkinek sem hiányoznék.
Penészes falak között jobb híján
Fájdalmam beleüvöltöm a legmocskosabb, sötét sikátorokba.
Szennyes pocsolyák tükrében fürdetem a bánatomat,
Fölém tornyosuló lámpák jelölik ki az utamat,
Végső soron, ha úgy esne, hogy önmagamra bajt is hoznék,
Tudni nagyon nyugtalanító, hogy senkinek sem hiányoznék.
Minden életkép oly életlen,
Lassan rá kéne ébrednem...
...Hogy fogalmam sincs, mire várok,
Nem keresek, nem találok,
Ha volt is hitem egy időben,
Egy jobb életben, hát elvesztettem!
És nem én voltam, nem én döntöttem...
Erőm sincsen megtörni már...
Minden erőmet a haldokló nappal
Rózsaszín vattái isszák fel és kifáradt haragom facsarom beléjük.
A szürkülő ég levegője fullasztóan tapad rá a bőrömre...
A fekete vaskorlátot rázva, tudom, éjjel úgysem alszom,
Póznák, járdák, lámpák között vívom értelmetlen harcom,
Végső soron, ha úgy esne, hogy önmagamra bajt is hoznék,
Tudni azért megnyugtató, hogy senkinek sem hiányoznék.
Penészes falak között jobb híján
Fájdalmam beleüvöltöm a legmocskosabb, sötét sikátorokba.
Szennyes pocsolyák tükrében fürdetem a bánatomat,
Fölém tornyosuló lámpák jelölik ki az utamat,
Végső soron, ha úgy esne, hogy önmagamra bajt is hoznék,
Tudni nagyon nyugtalanító, hogy senkinek sem hiányoznék.
Minden életkép oly életlen,
Lassan rá kéne ébrednem...
...Hogy fogalmam sincs, mire várok,
Nem keresek, nem találok,
Ha volt is hitem egy időben,
Egy jobb életben, hát elvesztettem!
És nem én voltam, nem én döntöttem...
kapcsolódó videók
