Katalin: Ébredj fel, Mátyás! Rabságod véget ért!
Küldöttség jött érted Budáról,
Felvirradt a nap, mit szívem úgy remélt!
Mátyás: Katalin, kedvesem! Fejtsd meg az álmomat!
Apám hollói jöttek, rám láncokat kötöttek,
Az égbe vontak, de szívem Prágában itt maradt.
Katalin: Ó, az álmok mind hazudnak. Tedd, amit meg kell tenned!
Tudod, hogy hűséggel szeretlek, árnyékként követlek.
Bármi vár ránk, holtig bízom benned.
Mátyás: Isten kezében az életünk.
Nem futhatunk el sorsunk elől!
Együtt: Jövőnk csodás titka vár Budán.
Ha egymás kezét fogjuk, míg a világ összedől,
Azt a percet is túléljük talán!