A füstöt mélyen beszívtam,
már kábít,
vége a józan világnak,
semmi sem számít.
Fekszem az ágyon magamban,
a mélyben,
a lelkem szárnyal magasban,
mámoros fényben.
Semmi sem úgy működik már,
de a zöld ország ajtaja nyitva áll,
egyedül én tudom a választ rá,
hogy a bódultság az utolsó megoldás.
Nincsen erőm, hogy felkeljek,
hogy éljek,
a testem újra megfeszül,
hát nem ér véget?!
Semmi sem úgy…
Ettől leszünk őszinték, igazmondók,
és mégis belénk rúg a világ, hooo!
Menjünk szívjunk el talán egy utolsót,
a tömény füst felszáll valahol, valahol.
Semmi sem úgy