Ez a módja annak, hogy exportáljuk és nemzetközi szinten is működtetni kezdjük a magyar zenei kreativitást

Egy dalírótábor feladatát tekintve akkor számít sikeresnek, ha nem csak céljai és résztvevői multifunkcionálisak, hanem az eredményei is. Amikor 

öt évvel ezelőtt (sokáig tartó küzdelmes előkészületek árán) sikerült összehoznunk az első magyarországi nemzetközi SBSC-t (SongBook SongwritingCamp)

csak annyit sejtettünk, hogy ez talán a legközvetlenebb és legtakarékosabb módja, hogy exportáljuk és nemzetközi szinten is működtetni kezdjük a magyar zenei kreativitást. Már az első ilyen esemény után 

a résztvevő hazai szerzők 60-70%-a valamilyen gyakorisággal külföldi megbízásokat kapott a tábort követő hónapokban.

Ennél sokkal több lehetőség rejlik egy ilyen songwriting campben

A szakmai kapcsolatépítés mellett 

az itt született művek felhasználásra kerülnek

és nem csak a külföldi résztvevők, hanem a meghívott, napi feladatokat meghatározó hazai témavezetőink is szívesen kötnek későbbi együttműködési megállapodásokat az ASC-n (azóta a tábor felvette az Artisjus, mint fő támogató nevét) általuk felfedezett alkotókkal és előadókkal.

A szerzők csoportban dolgoznak és így megsokszorozódik az energiájuk

De ezen kívül van bőven személyes, számokkal nem igazán mérhető, mégis kézzel fogható haszon is. A változatos beosztásnak köszönhetően a csoportos munka minden résztvevőt segít megtapasztalni, hogy milyen kimozdulni a saját komfortzónánkból, új megközelítésből 

látni saját zenei ötleteinket, illetve milyen olyan hangokkal, hangszínekkel dolgozni, amelyek eddig egyáltalán nem képezték saját repertoárunk részét.

Ilyenkor a (többnyire) hármas csoportokban dolgozó szerzői teamek nem csupán háromszor többre képesek, mint külön-külön, hanem megsokszorozódik az energiájuk. Talán ezért is 

sikerült az összes csapatnak minden napot igazán eredményesen és elégedetten zárnia a délelőtt 10-től 19 óráig tartó napi munkafolyamat végén.

És akkor még nem is említettük azt a – számokban szintén nehezen mérhető - előnyt, amelyet 

a táborban használatos modern hangtechnikai eszközökkel, hangszerekkel való megismerkedés jelent.

A tapasztalatok szerint ezek az élmények is alapvetően befolyásolják a tábor – amúgy már eleve professzionális – résztvevőinek későbbi ötleteit, eszköztárát.

A 2022-es ASC idén 11(!) országból (NL, DE, LV, CZ, PL, AT, HU, PT SK, NO, UA) fogadott vendégeket és három teljes, tematikailag meghatározott munkanapja volt.

Az első nap a magyar népdalok, gyerekdalok jegyében telt

Ezek – mint alapmotívumok – továbbgondolásával kellet új, ma is érvényes műveket létrehozni. 

A témát, az ismert magyar zenei producer és dj, Lotfi Begi vezette

aki több szerzői csoportban is segített a művek végső formába öntésében. A nálunk született nyolcdalból négyet producerként és kiadóként is tovább gondoz.

A második nap a filmzenéről szólt

Kovács Dániel Richárd az RTL Magyarország rendező-producere, a Televíziós Művészetek és Tudományok Nemzetközi Akadémiájának tagja mutatta be a nagysikerű rtl-es tv sorozat, a Mellékhatás újabb évadának néhány jelenetét. Több opciót, hangulatot is kínált. A csapatokra bízta, hogy ki melyiket érzi jobban magáénak, melyikkel készülhet el időben. A vacsorát követő meghallgatás csattanója az lett, hogy több csoport (bár a rendelkezésre álló idő ezen a napon volt a legszűkösebb) nem egy, hanem akár két-három filmzenei alkotással is elkészült. 

A született eredmények olyan nagy hatással voltak a rendezőre, hogy a Mellékhatás második évadának forgatásába már a táborban született zenéket is aktívan beépítette

azt est során pedig több résztvevővel kötött későbbi együttműködéseket célzó megállapodást.

A harmadik nap is jutalomjáték volt, a Művészetek Völgye jegyében telt

Nehéz kihagyni egy olyan ziccert, amikor a feladat egy – közel három éves kényszerszünetet követő – végre szabad fesztiválidény iránti lelkesedés ábrázolása. A nap témavezetője: Oszkó-Jakab Natália. Az együttműködés célja pedig, hogy 

az aznap született dalokból egyet kiválasztva a Művészetek Völgye stábja a zenének megfelelően tudja professzionálisan leforgatni és összevágni tíznapos fesztiváljuk utókommunikációjának központi elemét.

A kegyetlen háború sújtotta Ukrajna is delegált hozzánk egy dalszerzőt, Roman Cherenovot

Az utolsó nap talán leghimnikusabb szerzeményét Mihalik Ábellel közösen prezentálták EYO címmel. A dal azóta nem csak az ASC 2022 hivatalos zenéje, hanem 

az európai közösjogkezelők ukrajnával való szolidaritásának egyik emblematikus száma is lett.

Az EYO dal kapcsán Mihalik Ábel is elmondta a véleményét

- Czutor Zoli hozott egy gitárriffet az akusztikus gitárján, ami Romannak és jekem is tetszett.  Fel is vettünk azonnal. Roman (Cherenov) elment dolgozni az énektémán egyedül, míg hangszerelni kezdtem a riffet. Ekkor még fogalmam sem volt, hogy ez refrén, vagy verze lesz. 

Roman megjött egy ukrán verze- és refrén énekötlettel, ami mindkettőnknek tetszett.

Ekkor egyedül maradtam a hangszereléssel egy időre. Még mindig nem teljesen tudtam, hogyan tovább, de elkezdett formálódni a dolog. Kerestem lábdobbantás hangot, feljátszottam dobot, basszust, a refrénhez gitárt, billentyűt. Romannal vettünk fel tapsot a verzéhez. Zolinak addig elküldtem a zenei alapot, majd egy óra múlva megérkezett egy magyar nyelvű verzével. Éreztem, hogy kéne bele egy másik rész is, mert ha így marad, kicsit unalmas lesz. Roman jött és hozott egy új énektémát. Megfogtam a gitárt és elkezdtem új harmóniákat rátenni, Roman pedig segített, melyik helyett kéne szerinte más. Így lett egy jó popos C részünk. Ez feltette a koronát a dalra szerintem - nyiltakozta Mihalik Ábel.