Rém Srác:
Rád nézek, s a vágyaim látom szemedben:
Nyelvem melleden, kéjlécem kezedben.
Még csak 13 vagy, de tested 19,
Rád nézek, s én se tudom, hogy mi lesz.
Elkaplak, majd rád ugrok, és majd megtudod,
Hogy milyen egy igazi férfi, mikor megdugom rektumod.
Vagy fojtogatni kezdelek, amíg csak elmegyek,
Miközben véresre szívom zsenge, kis melledet.
Begerjedek tőled, arra gondolok, hogy fájhat,
Mikor a Rém Srác az ánuszodban utat vájhat.
Rágjad a fülem, ha fáj, visíts nagyon,
Mert nincs kegyelem, ha végbeled megkapom.
Véresre rakom, elborult nézéssel, durván beléd hatolok,
Hiszen hátsód formája megigéz, levegőért kapkodok.
Kell a végbeled, beléd akarok élvezni.
Ánuszod magamon érezni, s atomjaira szétszedni.
Zsenge vagy, ártatlan, feltérképezetlen a kis kelyhed.
Rószaszín, karamellillatú. Nem fekete, s nem erjed.
Péniszem száddal verjed, kapd be tövig, és nyeljed.
Hadd jussak be hátul, hátsód, kérlek, toljad feljebb.
Beteg Srác:
Megfojt a meleg, a hőség éget.
A forróság délibábként vetít elém egy képet.
A húspiacon fekszem, békésen, sörözve.
Fél perc múlva egy ártatlan szűz lányt török be.
Megnyomorítom örökre, a strandon egy elhagyott sarokba'.
Tépem a haját, szívom a nyakát, fogom a melleit marokba.
Gyúrom, a nyelvem a combja közé fúrom.
Sikítva rúg-kapál, de én tudom, hogy akarja.
Ő lesz a gyűjteményem legédesebb darabja.
Menekülni próbál. " - Ez a melltartó jól áll."
- Suttogom a fülébe halkan.
Összerezzen teste, mert már tudja: "Baj van!".
Érzi, és tudja, hogy meg fogom gyilkolni.
Meggyalázom, megalázom, s megpróbálom titkolni,
Ahogy magamévá tettem, ahogy vérzett, ahogy szenvedett,
Ahogy görcsösen szorított, s ahogy később engedett.
Érezni az illatát, s a testét, ahogy lázad,
Látni a félelmet a szemében, érzeni, ahogy fárad.
Rámászni durván, megütni, harapni.
Ártatlanságát tiszavirágként learatni.
Megbaszni, megkúrni, suttogni: " - Édesem."
Hallani, ahogy üvölt: " - Miért kell meghalnom 12 évesen?!"
Magamévá tenni egyszer és örökre,
S aztán feküdni a húspiacon békésen, sörözve.
Zsír Srác:
Engem nem izgat fel a sok bikini látványa,
Nem érdekel a csúnya német lánya.
Utálom a szőrös lányokat, a dzsimbók-erdőt,
Utálom a rétestésztát, a tácsértos velőt.
Szeretem az átlátszó, sejtető dolgokat,
Akarom hallani a fülembe suttogó kéjelgő hangokat.
Csak legeltetem a szemem a feszülő vénuszdombokon,
Majd elfekszem álló farokkal a parti homokon.
Nyugodt Srác:
Nekem a strandolásrol eszembe jutnak a fedetlen keblek,
Melyek a gravitációnak engedve a porban hevernek,
És nem értem, miért használjátok ezt a női intrikát,
Német vénasszonyok, gyakoroljatok már egy kis önkritikát!
Vagy menjetek haza és fürödjetek a jeges Északi-tengerben,
Mert nem tudom megenni a sonkásszendvicset, amit rendeltem.
De még ha csak fiatalok lennének és jól állna nekik,
Akkor se tudnák a látvánnyal felajzani Petit - vagyis a Nyugodt Srácot
Aki pornófilmet nézve, már sokkal különbet is látott.
Strandolni pedig jó, kiváltképp a nyári hatalmas melegben,
Prüszkölő bálnát is észleltem már egyetlenegy esetben.
Évről évre visszatér a nyilvános WC-k kellemes szaga,
A csempe úszik a húgyban, de ez nem a szolgáltató baja.
Na és a kaja, hogy friss a külföldi mind-mind elhitte,
Meg az elengedhetetlen kiáltás: "Kukorica, Mais bitte!"
De a szobámban kelek, mert a kaputelefon az álmot elvitte...