Vasárnap éjfélig lehet jelentkezni az Orange Termek Zenei Támogatásra
tovább
A Srácok lényegre törnek
A Srácok
Rém Srác:
Mint ahogy Jerikó falai, úgy omlik le minden, mikor belépek.
Mindent megértek, mint mikor úgy igazán betépek.
Nem baromságot beszélek, és nem csak port hintek felétek,
De, mint Ninive, jobban teszitek, ha megtértek,
Mert kénköves tűzben megégtek, mint Sodoma és Ghomorra,
Mert nagyobb erővel küldlek a Pokolba, mint ahogy az El Nino tombolna.
Hevesebben, mintha a Krakatau lávája fortyogna.
Halálosabban, mintha egy király kobra fogával megcsókolna.
Nem feltétlen egoista, szövegi terrorista,
De nagyobb pusztítást okoz, mint a földtörténet legnagyobb meteoritja.
Ragyogok, mint egy üstökös az égen.
Kibírhatatlan hőfokon égve már a Föld vonzása sem tart féken.
Életem 120%-os hőfokon élem,
Ezért övezi felperzselt pusztaság minden léptem.
Szövegeim mélyen a földfelszín alatt kutatnak.
Új utak felé mutatnak, és lendületet adnak, mint Ady versei a Nyugatnak.
Agyam gondolatai eljuttatnak helyekre, régmúlt időkbe és fel nem fedezett terekbe,
De pánikra semmi ok, fantáziám hagyom játszadozni.
Minden menni fog, nem kell nagyon fáradozni.
A szavak csak úgy jönnek, mint néhány esetben a könnyek.
Egy szövegem se könnyed, mint a Bűn És Bűnhődés-féle könyvek.
De megéri őket meghallgatni,
Mert én inkább felébreszteni fogok, nem pedig altatni.
Beteg Srác:
Imi a konyhában tésztát eszik.
Az idő csak telik, és az emberek észre sem veszik,
Hogy az adót csak szedik, a nőket megverik,
S a bajnokságot idén is az MTK-sok nyerik.
De Imi most föláll, úgy tűnik, éhes maradt,
De nem, csak egy tésztadarab a foga közé ragadt.
Idegesen a konyhában gyufaszálért kutat,
Majd elindul betömetni a fogán fekvő lyukat.
Magában morogva, zsebében borotva,
De nem figyelmeztet senkit a közeledő dologra.
Ő úgy hívja, "holnap", mások világvégének nevezik,
De kerülik a témát, amikor tehetik.
Mint Imi a fogorvost, akihez már be is csöngetett,
S úgy ült a székbe, mint akit a tudás tönkretett.
Most persze nevetsz, mert egy tudatlan fasz vagy,
De ha majd kilakoltat otthonról egy kötekedő hadnagy,
Mert itt az árvíz, vagy tűzvész, vagy bármilyen katasztrófa,
Vagy a népfelkelés ajándéka számodra egy akasztófa,
Akkor lehervad a mosoly a fehéredő pofádról,
S dadogva hadarsz majd, és nem pedig pofázol,
Csöndbe maradsz szépen, mint Imi a székben,
Aki éppen Istent szídja, igaz eléggé halkan,
De az öreg meghallotta, mert megjelent a halban.
Most éppen Imi felé ballag, odaszól: Hallak.
S megkérdi: Te, Imi, ha már itt vagyok,
Nincs nálad egy kis hajlakk?
De Imi meg sem lepődik,
Mert tudja az élet manapság csak egy tréfa,
Szépen elsétál haza, mert várja egy nagy tál tészta.
Mint ahogy Jerikó falai, úgy omlik le minden, mikor belépek.
Mindent megértek, mint mikor úgy igazán betépek.
Nem baromságot beszélek, és nem csak port hintek felétek,
De, mint Ninive, jobban teszitek, ha megtértek,
Mert kénköves tűzben megégtek, mint Sodoma és Ghomorra,
Mert nagyobb erővel küldlek a Pokolba, mint ahogy az El Nino tombolna.
Hevesebben, mintha a Krakatau lávája fortyogna.
Halálosabban, mintha egy király kobra fogával megcsókolna.
Nem feltétlen egoista, szövegi terrorista,
De nagyobb pusztítást okoz, mint a földtörténet legnagyobb meteoritja.
Ragyogok, mint egy üstökös az égen.
Kibírhatatlan hőfokon égve már a Föld vonzása sem tart féken.
Életem 120%-os hőfokon élem,
Ezért övezi felperzselt pusztaság minden léptem.
Szövegeim mélyen a földfelszín alatt kutatnak.
Új utak felé mutatnak, és lendületet adnak, mint Ady versei a Nyugatnak.
Agyam gondolatai eljuttatnak helyekre, régmúlt időkbe és fel nem fedezett terekbe,
De pánikra semmi ok, fantáziám hagyom játszadozni.
Minden menni fog, nem kell nagyon fáradozni.
A szavak csak úgy jönnek, mint néhány esetben a könnyek.
Egy szövegem se könnyed, mint a Bűn És Bűnhődés-féle könyvek.
De megéri őket meghallgatni,
Mert én inkább felébreszteni fogok, nem pedig altatni.
Beteg Srác:
Imi a konyhában tésztát eszik.
Az idő csak telik, és az emberek észre sem veszik,
Hogy az adót csak szedik, a nőket megverik,
S a bajnokságot idén is az MTK-sok nyerik.
De Imi most föláll, úgy tűnik, éhes maradt,
De nem, csak egy tésztadarab a foga közé ragadt.
Idegesen a konyhában gyufaszálért kutat,
Majd elindul betömetni a fogán fekvő lyukat.
Magában morogva, zsebében borotva,
De nem figyelmeztet senkit a közeledő dologra.
Ő úgy hívja, "holnap", mások világvégének nevezik,
De kerülik a témát, amikor tehetik.
Mint Imi a fogorvost, akihez már be is csöngetett,
S úgy ült a székbe, mint akit a tudás tönkretett.
Most persze nevetsz, mert egy tudatlan fasz vagy,
De ha majd kilakoltat otthonról egy kötekedő hadnagy,
Mert itt az árvíz, vagy tűzvész, vagy bármilyen katasztrófa,
Vagy a népfelkelés ajándéka számodra egy akasztófa,
Akkor lehervad a mosoly a fehéredő pofádról,
S dadogva hadarsz majd, és nem pedig pofázol,
Csöndbe maradsz szépen, mint Imi a székben,
Aki éppen Istent szídja, igaz eléggé halkan,
De az öreg meghallotta, mert megjelent a halban.
Most éppen Imi felé ballag, odaszól: Hallak.
S megkérdi: Te, Imi, ha már itt vagyok,
Nincs nálad egy kis hajlakk?
De Imi meg sem lepődik,
Mert tudja az élet manapság csak egy tréfa,
Szépen elsétál haza, mert várja egy nagy tál tészta.
kapcsolódó videók
keressük!
