Rém Srác:
Humanoid szeretet-adag vagyok, és nem Szász Marcika.
Neurotikus halucináció, kiben nincsen semmi ráció,
És nem tudja merre van Kazincbarcika és a Ságvári,
Ki szétcsúszva kezd el demagóg szöveget kántálni,
Kiben jártányi erő sincs, nem hogy még Yodányi.
A halottkém legyen veled, de ne a horányi.
Kotányi keverő, adrenalinszint emelő,
A Disney World-öt beemelő, kinek ágyán véres lepedő.
Apró-cseprő gondjaim Amsterdamban lerázom,
Több "G"-vel a zsebeimben dekázom, majd a Vesztegzárban elázom.
Rektális nyílásom bezárom, hogy toxikus anyag be ne jusson.
Bassza meg, csuklom, bár benned van a csuklóm.
Be kéne csuknom a szemem, s gondolnom valami szépre.
Puncidon mézre, levágott kézre. Hadd szívjam magam készre.
Ma te mész be a mészbe, kezedben egy kávés csésze.
Ez nem az, ahol te pofázhatsz, hát, vedd már észre.
Én diktálom az iramot, a beledet is kirakod,
A fogadat szívhatod, miközben egész családod siratod.
Találd ki, ki vagyok? Hát, a Rém Srác, ti bénák!
Ne nevess, baszd meg, mert beléd tolok egy megtermett cukorrépát.
Hékás! Miért vágod át vénád, hisz csak poénkodtam.
Nem termekényülhetsz meg, mert kicsit odébb folytam.
Na, jól van! Látom, kezd meglágyulni a szíved.
Bár nyársra szúrva, már elhiszed, hogy sokra nem viszed.
Ugye viszket? A vöröshangyák a barlangos sejtjeidben.
Nem szerepeltek terveimben, de büszkén véghezvittem.
Most asszem, már te is megérheted, miért lettem ilyen.
Ha nem, hát, ez van, de idd meg húgyvizem.
Nyugodt Srác:
Majd ha szétcsúszok, leírom milyen volt...