Hogyha kérdeznéd, boldog vagyok-e már,
Vagy a szívem tán néha másra vár,
Azt mondanám, ami szent igaz,
Bár a válaszom kicsit tán ravasz,
Nem érted félre talán.
Hetenként hétszer együtt vagy velem,
És a szíved még most sem ismerem.
Hetenként hét napon én az ajkad csókolom,
Hetenként hétszer vissza is kapom.
Hetenként hétszer új hibát találsz,
Hetenként hétszer mégis megbocsátsz.
Lásd, így szép életünk,
Mert ha össze is veszünk,
Hetenként hétszer ki is békülünk.
Hetenként hétszer oly boldog vagyok,
Hetenként hétszer az is maradok,
Sőt ha úgy akarod,
És a szívedet adod,
Örökké veled az is maradok.