Gondolj majd néha rám!
Egy őszi délután.
Ha fájó szíved felriasztja
majd a bús magány.
Gondold, hogy várlak én,
és szívem rejtekén
a régi vágyat most is
féltve őrzöm én.
Egy rózsaszál letört:
Elmúlt a nyár,
de szívem ősszel is
csak téged vár.
Ha ajkad csókot ád,
a szívem megbocsájt.
S mint kedves vendég,
visszatér a boldogság.
Összevesztünk, elfeledtük
régen az okát.
Nincs értelme a haragot
tartani így tovább.
Gondolj majd néha rám!...
...visszatér a boldogság.