„Amit birtokolsz, az birtokol” – megjelent Korinna és UTAZØ legújabb dala: a Zavar
tovább
Egy csónakban
Lakat - A titkok őrzője
Már hajnalodik, már egyedül vagyok,
S a szemeim sarkában könnycsepp ragyog.
Hisz a kimondott szavaid sohasem bánod,
Pedig teljesen megőrjít engem a hiányod.
Ilyenkor csak vergődök kétségek között,
Simán égetek fel mindent magam mögött.
És magam után tényleg semmit se hagyok,
Ilyenkor mindig nagyon bunkó vagyok.
Nem Te tehetsz róla, de még csak nem is én,
Egy csónakban evezünk a szerelem tengerén.
És olykor jön egy nagyobb hullám,
És csőstől zúdítja a bajokat rám.
Ilyenkor persze Te is csak vitázol velem,
Pedig amire vágynék pont a türelem.
De nyugvást egymásnak sosem hagyunk,
Bár érthető ez is: Szerelmesek vagyunk.
Tudod a szavaid olykor mélyre hatnak,
Rám hatása van a kimondott szavaknak.
És nem az igazság fáj, csak a hangnem,
Könnybe borul néha miatta(d) a szem.
Persze jól tudom én is hibás vagyok.
Mindent elveszek és semmit sem adok.
Pedig nem vagyok önző ennyire tényleg,
És nem is akarlak elveszteni végleg.
Olykor viszont feszít belül egy érzés,
Hát kimondom a nevét: Szerelemféltés.
Emiatt persze nem kell tönkre menned,
Hisz bármit is tettél vakon bízom benned.
Fáj mikor a szép ruhát más miatt öltöd,
Fáj, hogy a karácsonyt másokkal töltöd.
Fáj, hogy néha szinte kutyába se veszel,
Fáj nekem nagyon, ha ilyeneket teszel.
Ezek bántanak, hát leírtam most végre,
Holnaptól tisztán nézek majd fel az égre.
Mindig is tudtam, hogy ez lesz a megoldás,
És csak ez út végén vár majd a feloldás.
Sokkal több vagy, mint egy megrajzolt alak,
Hát bocsáss meg, hogyha megbántottalak.
Csak düh volt és nem rosszindulatú harag,
Ha elijesztettelek volna visszacsábítalak..
Remélem nem ejtettem túl mély sebeket,
Egyetlen mentségem a féltő szeretet.
Hát, nézd el ha az idegeidre másztam,
És bocsáss meg kérlek, ha hibáztam.
Néha lehetnél kicsit türelmesebb velem,
Hisz engem ugyanazzal büntet a szerelem.
S a szemeim sarkában könnycsepp ragyog.
Hisz a kimondott szavaid sohasem bánod,
Pedig teljesen megőrjít engem a hiányod.
Ilyenkor csak vergődök kétségek között,
Simán égetek fel mindent magam mögött.
És magam után tényleg semmit se hagyok,
Ilyenkor mindig nagyon bunkó vagyok.
Nem Te tehetsz róla, de még csak nem is én,
Egy csónakban evezünk a szerelem tengerén.
És olykor jön egy nagyobb hullám,
És csőstől zúdítja a bajokat rám.
Ilyenkor persze Te is csak vitázol velem,
Pedig amire vágynék pont a türelem.
De nyugvást egymásnak sosem hagyunk,
Bár érthető ez is: Szerelmesek vagyunk.
Tudod a szavaid olykor mélyre hatnak,
Rám hatása van a kimondott szavaknak.
És nem az igazság fáj, csak a hangnem,
Könnybe borul néha miatta(d) a szem.
Persze jól tudom én is hibás vagyok.
Mindent elveszek és semmit sem adok.
Pedig nem vagyok önző ennyire tényleg,
És nem is akarlak elveszteni végleg.
Olykor viszont feszít belül egy érzés,
Hát kimondom a nevét: Szerelemféltés.
Emiatt persze nem kell tönkre menned,
Hisz bármit is tettél vakon bízom benned.
Fáj mikor a szép ruhát más miatt öltöd,
Fáj, hogy a karácsonyt másokkal töltöd.
Fáj, hogy néha szinte kutyába se veszel,
Fáj nekem nagyon, ha ilyeneket teszel.
Ezek bántanak, hát leírtam most végre,
Holnaptól tisztán nézek majd fel az égre.
Mindig is tudtam, hogy ez lesz a megoldás,
És csak ez út végén vár majd a feloldás.
Sokkal több vagy, mint egy megrajzolt alak,
Hát bocsáss meg, hogyha megbántottalak.
Csak düh volt és nem rosszindulatú harag,
Ha elijesztettelek volna visszacsábítalak..
Remélem nem ejtettem túl mély sebeket,
Egyetlen mentségem a féltő szeretet.
Hát, nézd el ha az idegeidre másztam,
És bocsáss meg kérlek, ha hibáztam.
Néha lehetnél kicsit türelmesebb velem,
Hisz engem ugyanazzal büntet a szerelem.
kapcsolódó videók
keressük!
