Mi vagyunk Azahriah – megnéztük a filmet, ilyennek láttuk
tovább
Vitathatatlanul: a BUMERÁNG himnusz
Lakat - A titkok őrzője
Elindult a rímlavina figyelj, hát jól,
Hisz e kis zöngemény a Bumerángról szól.
Úgy érzem megértetek pár méltató szóra,
Itt van hát, az idő, hogy vers szülessen róla.
Sokat köszönhetek ennek a pár arcnak,
Nem jósolok jókat ellenük e harcnak.
Mert bár egyenlőre még homályos a kép,
De kitisztul menten, ha fellázad a nép.
Itt van hát, a srác, aki a humorával ápol,
A mosolyok császára Ő a Bochkor Gábor.
Az Ő hangjára ébredünk millióan reggel,
Engem is rajongóvá tett a Traffic Jam-mel.
S bár, az egójával sokunknak meggyűlt a baja,
Mégis neki volt máig a legtöbb tuti csaja.
Őrizzük hát Őt, mint nemzeti kincset,
Országalmát neki és kerékbilincset!
És itt van köztünk egy bölcs tutajos,
A legkirályabb Lali ki a Boros Lajos!
Akit, nem is tudnék elnevezni másként,
Hisz 20 éve tart ki őszinte társként.
Aki igazat mondott, aki sohasem vetített,
És önzetlen volt, mikor senki sem segített.
Egy igazgyöngy a sárban, kinek a tisztelet kijár,
A legnagyobb arc Te vagy nekem Lali király!
De ideje hogy másról is írjak mármost,
Ezrek mentora Ő a Voga János.
Kinek a humora ösvényt taposott a ködben,
Mosolyog még úgyis, hogy közel jár az ötven.
Kívánjuk, hogy fülünkbe ismét testet ölts,
És maradj mindig ilyen kiforrottan bölcs.
Vikiről meg annyit, hogy ne féltsd a kislányt,
Az enyém lesz nyugi, rajta van a listán.
A végére sem kisebb személyeket hagyok,
A hangjukkal izgató éterközi csajok.
Erről még sohasem születhetett vita,
Ütős kis buxa a Baji Anita.
Sugárzó szépség, mint Tekkenből a Nina,
Csilingelő hangú Gombos Edina.
Félve pillantok bele smaragd szemébe,
Millióan lennénk az Albertó helyébe.
Hát ők a mi csapatunk, akik vigyáznak ránk,
Belőlük született meg a Bumeráng.
Amit eltiporni készül most a politika,
De felébredt a nép, mint dühöngő bika.
S már dübörög a föld, és szikrát szór a szem,
Én nem éreztem ilyet még tényleg sohasem.
Elveszik a lelkem kenyerét előlem,
Hidegen tépik a szívem ki belőlem.
Nem érdekelve, mit érzek belül,
Hiszik, hogy mi fáj, majd idővel elül.
De miért pont ránk fenik a foguk,
Hisz mindenki tudja, hogy nincs ehhez joguk.
Bármi is lesz majd, én hiszek abban,
Magukra ismernek ezen szavakban.
S belátják talán, hogy hiba volt ezt tenni,
Bumerángos srácok: Nem hagyunk elveszni!
Hisz e kis zöngemény a Bumerángról szól.
Úgy érzem megértetek pár méltató szóra,
Itt van hát, az idő, hogy vers szülessen róla.
Sokat köszönhetek ennek a pár arcnak,
Nem jósolok jókat ellenük e harcnak.
Mert bár egyenlőre még homályos a kép,
De kitisztul menten, ha fellázad a nép.
Itt van hát, a srác, aki a humorával ápol,
A mosolyok császára Ő a Bochkor Gábor.
Az Ő hangjára ébredünk millióan reggel,
Engem is rajongóvá tett a Traffic Jam-mel.
S bár, az egójával sokunknak meggyűlt a baja,
Mégis neki volt máig a legtöbb tuti csaja.
Őrizzük hát Őt, mint nemzeti kincset,
Országalmát neki és kerékbilincset!
És itt van köztünk egy bölcs tutajos,
A legkirályabb Lali ki a Boros Lajos!
Akit, nem is tudnék elnevezni másként,
Hisz 20 éve tart ki őszinte társként.
Aki igazat mondott, aki sohasem vetített,
És önzetlen volt, mikor senki sem segített.
Egy igazgyöngy a sárban, kinek a tisztelet kijár,
A legnagyobb arc Te vagy nekem Lali király!
De ideje hogy másról is írjak mármost,
Ezrek mentora Ő a Voga János.
Kinek a humora ösvényt taposott a ködben,
Mosolyog még úgyis, hogy közel jár az ötven.
Kívánjuk, hogy fülünkbe ismét testet ölts,
És maradj mindig ilyen kiforrottan bölcs.
Vikiről meg annyit, hogy ne féltsd a kislányt,
Az enyém lesz nyugi, rajta van a listán.
A végére sem kisebb személyeket hagyok,
A hangjukkal izgató éterközi csajok.
Erről még sohasem születhetett vita,
Ütős kis buxa a Baji Anita.
Sugárzó szépség, mint Tekkenből a Nina,
Csilingelő hangú Gombos Edina.
Félve pillantok bele smaragd szemébe,
Millióan lennénk az Albertó helyébe.
Hát ők a mi csapatunk, akik vigyáznak ránk,
Belőlük született meg a Bumeráng.
Amit eltiporni készül most a politika,
De felébredt a nép, mint dühöngő bika.
S már dübörög a föld, és szikrát szór a szem,
Én nem éreztem ilyet még tényleg sohasem.
Elveszik a lelkem kenyerét előlem,
Hidegen tépik a szívem ki belőlem.
Nem érdekelve, mit érzek belül,
Hiszik, hogy mi fáj, majd idővel elül.
De miért pont ránk fenik a foguk,
Hisz mindenki tudja, hogy nincs ehhez joguk.
Bármi is lesz majd, én hiszek abban,
Magukra ismernek ezen szavakban.
S belátják talán, hogy hiba volt ezt tenni,
Bumerángos srácok: Nem hagyunk elveszni!
kapcsolódó videók
keressük!
