Gyászban lévő szívünk, ürességtől kongó,
Gyászol most minden pornófilm rajongó,
A fél világ őrjöng, és tépi a haját,
Micsoda csapás Ó: elvesztettük Mayát!
Te voltál sokunknak az utolsó reménység,
Ha kellett az asszonyhoz még egy kis keménység,
Mert sok millió férfi rögtön Terád gondolt,
Ha a ronda neje otthon egy dugásért tombolt.
Hát Te is abbahagytad - nemcsak szegény Michelle,
Sok bika a farkán most gyász-szalagot visel,
Búsan merengenek fel a teliholdra,
Nem is kíváncsi senki már a Private Gold-ra.
A nők persze örülnek, még a vak is látja,
Sokuknak miattad repedt be a gátja,
S ne csodálkozz rajta, hogy rossz néven vették,
Mikor az anális után a szájukba tették.
Pedig hányszor mondták: ''Köszi, ezt nem kérjük!''
Mikor a fejüket nyomta rá a férjük.
És szidtak, mint a bokrot - persze azért okkal,
Mert kevesen birkóztak meg a mélytorokkal.
Aztán még azt is a Te számládra írták,
Hogy a feka pasik tempóját se bírták.
A dvd-idet is kevesebben veszik
S a népszerűséged is, egyre jobban esik.
Mert átvertél mindenkit, Te rút kis ebadta!
A film a krémes tubust SOHASEM mutatta,
Ami nélkül - tudod – olyan, mint a pokol,
S a sok buta liba ezért téged okol.
Mi tudjuk: harcoltál - mint Gázában a Hamasz,
Tanú erre agglegény, nős ember és kamasz,
Sosem rettentél meg a nagy túlerőtől,
Se öt-hat férfitól, se egy ''dildós'' nőtől.
De mindennek vége már - elveszett a csata,
Letetted a korbácsot, mint Belucci és Kata,
Lakkruhád a szögön, nagy most Kovi baja,
SOK BOLDOGSÁGOT AZ ÚJ ÉLETHEZ MAYA