Tombolni kezdett bennem a gazság,
Mert megszülte őt az eltiport igazság.
Hisz útjára indult a végtelen kör,
A kereszteződésben korrupt rendőr.
Ki, pénzért huny szemet bármi felett,
Hiába nyitnak fel rajtad minden eret.
És hazugság ordít mindegyik szavából,
Teljesen kifordult a világunk magából.
Én is itt élek és csak vágyom a csendet,
Figyelem ki tesz majd végre itt rendet.
Kik teremtenek békét ahol is laknak,
De az emberek, jaj, csak egymásra mutatnak.
Pedig mindenki sír, mindenki csak nyafog,
És várja, hogy a másik majd munkába fog.
Mert, hogy Ő nem az megírt papírforma,
A "fogjuk meg-vigyétek" itt csak a norma.
Én sem vagyok, különb csak értük kardozom,
És legbelül szégyellem, hogy közéjük tartozom.
De azt hiszem, nem tűröm tovább, ami fáj,
Mert most már itt lépnie valakinek muszáj.
Jó régen elérkezett már a változások kora,
És látva, hogy a közös kárunk már mekkora.
Bátran emelem fel az arcomat az égre,
Hisz, valakinek lépnie kell most már végre.
Merj csak kitűnni! -mondta a nagyi
Míg megalázni próbálja Baby Gagyi.
Hamis kornyikás meg csalfa szeretőcske,
Idióta mondókákat gügyögő kis nőcske.
Az ilyenek miatt tart ott a világ,
Egy ilyen bármilyen szívet kirág.
Több szót nem is pocsékolok erre,
Úgyse fog jutni egyedül semerre.
Az életünk így változik mocsárrá lassan,
Eljött hát az idő, hogy a mocskot lemarassam.
Mostantól fogva már nem állít meg semmi,
Nem akarok többé a mennyországba menni.
És nem is fogok mostantól a csodára várni,
Elérem, a célomat legyen is az bármi.
Nem fogok tisztelni se istent, se embert,
Önmaguk ellen fordítom a fegyvert.
A közönyt, amivel engem kínoznak,
Azt, amivel ilyen állapotba hoztak.
A változás kora már itt van velem,
Elmúlt a némaság, nincs már félelem.
Szürke kis életemet viszem a harcba,
S maximum beledöglök majd a kudarcba.
De tovább így élni nem akarok már,
És hiszem, ha elveszek értem nem kár.
Aki velem tart nyugodtan mögém állhat,
Aki meg nem mer az ellenséggé válhat.
Hisz, összetart minket az intelligencia,
Döntsd el hova állsz! Gondolkozz, szia!Visszaszámlálás