Nap fénye, szalmaláng, ébreszt, arra vár,
elhagyjam az ágyam
E téli reggelen, játszana már velem,
elűzi az álmom
Villanó fény, nyíló szememre vár
Azt hiszi, benne millió titkot talál
Olvad a fán a jég, takaróját a tél
magára húzná még, de bekente már hátát a sár
Különös, furcsa pár: a nap és a holdvilág
egy kedves lány arcán,
iskolás még, villamosra vár
Gyönyörűszép álomvilág e kép
Nehezen értem, de érzem a lényegét
Elbújt valahol bennem egy dal
Mint tavaszi, szép zivatar, épp olyan kincset ér
Tűzhajad illatát, víztested nyomát még őrzi a járda
Egy bűvös éjszakán itt álltunk, talán, a pillanatba bezárva
Villan a fény, akár a vízben a hal
Már nem fáj az emlék, csak élni akar
Újságárus hangja kísér
autók sápadt tükre figyel
Kockakövekre nevetek halkan
Vagyok, ahogy lenni kell
Meg-megállok, amerre járok
Lehunyom szemem, arcomon fény
A naptól kaptam, itt van rajtam
Felmelegít, már az enyém
Gyönyörűszép álomvilág e kép
Nehezen értem, de érzem a lényegét
Elbújt valahol bennem egy dal
Mint tavaszi, szép zivatar, épp olyan kincset ér