A régi múlt, megtört engem is úgy,
De volt kéz, mi később értem nyúlt.
Én mondom, nem vagy egyedül,
Szerelmes lélek, ki így menekül.
Itt nem dől össze a nagyvilág,
Csak egy kicsit borúsabb lesz nem vidám.
Szégyen lett, a lány élete,
Bárkinek odaadta magát őrülten.
De nem tudom tükörbe nézni tudott-e,
Nem voltam ott vele, a szívem nem felel.
A tollam mintája, már vérvörös,
Az élet színezte mesémet, nem az öröm.
Szeméből értem a csillogás eltűnt,
Úgy éreztem a boldogság végleg megszűnt.
De nem adtam fel, mert ami, engem nem öl meg,
Az nekem erőt ad…
…igaz, hogy nyomot hagy.