Sokáig voltam abban a hitben,
Igaz ember vagyok itt bent.
De pár napja valami történt,
Ami eltöröl minden törvényt.
Azóta nincs bennem félelem,
Pengeélen táncol az életem.
Lezuhantam rég arról a pontról,
Ahol még van bennem kontroll.
Mert ki nincs velem, az ellenem van,
És bárki ellen megvédem magam.
Zsebemben a bicska magától nyílik,
S már nem érdekel, hogy mi nem illik.
Már nem hat meg az, ami eddig,
Elnyomott nem leszek semeddig.
Mint, az a sok emeletes marha,
Kiknek az életét félelem marja.
Ebből lett elegem igencsak hamar,
S bár olykor túl éles volt a kanyar.
Akkor is tudtam győzelemre jutni,
Egyet csak sosem: Megalkudni.
S bár volt, hogy mégis zokogtam néha,
Legyen hát ez elrettentő példa.
Hogy voltam párszor vakon ostoba,
De megalázni nem tudtak soha!