Életemben csak két nőt szerettem, egyik volt a drága jó anyám
Úgy szeretett, ápolgatott engem, Istenem de vigyázott reám
És amikor betegségbe estem, féltő szívvel úgy imádkozott
De én csak az ellenét kerestem, anyám sírt de nem panaszkodott.
És egy csendes nyári délutánon, jött felém egy csinos barna lány
Úgy jött, mint egy megvalósult álom, azóta nincs nyugodt éjszakám
Másodszor csak ezt a lány szerettem, szívem, lelkem úgy megváltozott
De ennek is ellenét kerestem, a lány sírt de nem panaszkodott.
És a lány, hogy vágyait keresse, elment tőlem nem volt irgalom
Jó anyám is elhagyott örökre, nem maradt más csak egy sírhalom
Én azóta a temetőt járom, mit ér az élet, minden elhagyott
Százszor visszasírom azt az asszonyt, aki sírt de nem panaszkodott.