Gyászruhába öltözik az ég,
megint egy elmúlt napot sirat.
Az utcákat járom mint hagyaték,
Mit a búcsú, s illatod átitat.
Harsog bennem az édes folyadék,
S így Kívül-belül bőrig ázom,
Poharamból utolsó cseppként kilép,
A szerelem, s hínárként mindent átfon.
Amint a felfakadt érzések kicsordulnak,
az éter hálóján hozzád indulnak.
Szavak, mondatok, sorok,
A képernyőre vágyakat varázsolok.
De egy vallomásra 160 betű nem elég,
Így lesz sms-em egy szív-töredék.
Túlfeszített víztükör vagyok,
S te korbácsolod hullámaim.
Ha boldog vagy, tengerszemem felragyog,
S tombolva becéznek téged habjaim.
De a hely szorosában torlódnak a szavak,
Majd az írás elszáll, s a hiányod megmarad.
Szavak, mondatok, sorok,
A képernyőre vágyakat varázsolok.
De egy vallomásra 160 betű nem elég,
Így lesz sms-em egy szív-töredék.