Mi vagyunk Azahriah – megnéztük a filmet, ilyennek láttuk
tovább
Idő előli utazás
Vidám Barakk
Kezdetben teremté Istent. Az anyagi világtól rettegő gnosztikus hős
Kezdetbent teremté kitárva szívét, hogy megtudja végre már, mit várhat ő.
Indul már végtelen túrára féktelen lelke, és kéri, hogy jöjjön vissza,
Nem alhat agy nélkül, ember sincs „vagy” nélkül, félhet, hogy Léthének levét issza;
végtelen szétszéled, nélkülöz észérvet, a szfirót világa megtisztítja.
Az evidens igazság flórája nélkül a renitens valóság fellélegzett,
felfoghatatlanként rühelli értőit, halandó bérlői fejében leng
egy a-moll, egy kék szín, egy halványló érzés, mely azt súgja feléjük: más is „van bent”;
magukat elölről követő létükön kívüli értékes, fenséges rend
egységes voltával szembeni kétségben mégiscsak kérdés, hogy merre van „fenn”.
Közülük költő lesz egy, aki megérti, mit jelent az, hogy tényleg tiszta
túrára indul el végtelen lelke, és nem kell már kérni, hogy jöjjön vissza.
Nem alhat ágy nélkül, ember sincs vágy nélkül, tudja, és létének vizét issza,
de nem élhet együtt már azzal mint érvvel, hogy van, és biztosan ebből tudja,
hogy megfogan, kiválik, meghal, de létrehoz, teremt és alkot és meg nem unja.
Indul már végtelen túrára féktelen lelkem, és kérem, hogy jöjjön vissza
Nem alhat agy nélkül, ember sincs „Vagy” nélkül, félek, hogy Léthének vizét issza
Mindent akar, amit minden takar
Minden takar, ami mindent akar
Végtelen szétszéled, nélkülöz észérvet, szerintem már nem is tiszta,
A végtelen okosság flórája nélkül a lélek sem más, mint egy kopasz krisna,
Aki
Mindent akar, amit minden takar
Minden takar, ami mindent akar
Minden takar, amit minden akar
Miért kell EgyIsten, ha A Minden az arc?
Nélkülem minden olyan kihalt belül,
Nem vagyok velem, és érzem, hogy elveszve merül alá
Feledés fogalmát írja,
Tegnapi-régi, sírva, de bírva
Hurcolva némiképp maga elé tette
Az emlékeit, és ez lett a veszte,
Mert fáj, fáj,
Saját útja jár a lélek után,
Tör(l)i a boldogság képét,
És nyomban meglátja a végesség végét
És nem érkezhet meg a végtelen túráról, kénytelen uráról számot adni,
Ha lehet, hogy nincs is, hát hogy lenne ő a Létteremtőfőleg
Itt maradni: ez itt a dolgunk, és ez lesz a neheze,
és csak rajtunk múlik, hogy akad-e ehhez egy
Más vagy egy társ, aki úgy belénk ás,
Hogy lesz elmúlás, de tényleg tök más
Túrára indul el végtelen lelkünk, és nem kell már kérnünk, hogy jöjjön vissza
Nem alhat ágy nélkül, ember sincs vágy nélkül, tudja, és létének vizét issza
De nem élhet együtt már azzal mint ténnyel, hogy van, és biztosan ebből tudja,
Hogy ha lehet, hogy nincs is, hát hogy lenne ő létteremtő
Kezdetbent teremté kitárva szívét, hogy megtudja végre már, mit várhat ő.
Indul már végtelen túrára féktelen lelke, és kéri, hogy jöjjön vissza,
Nem alhat agy nélkül, ember sincs „vagy” nélkül, félhet, hogy Léthének levét issza;
végtelen szétszéled, nélkülöz észérvet, a szfirót világa megtisztítja.
Az evidens igazság flórája nélkül a renitens valóság fellélegzett,
felfoghatatlanként rühelli értőit, halandó bérlői fejében leng
egy a-moll, egy kék szín, egy halványló érzés, mely azt súgja feléjük: más is „van bent”;
magukat elölről követő létükön kívüli értékes, fenséges rend
egységes voltával szembeni kétségben mégiscsak kérdés, hogy merre van „fenn”.
Közülük költő lesz egy, aki megérti, mit jelent az, hogy tényleg tiszta
túrára indul el végtelen lelke, és nem kell már kérni, hogy jöjjön vissza.
Nem alhat ágy nélkül, ember sincs vágy nélkül, tudja, és létének vizét issza,
de nem élhet együtt már azzal mint érvvel, hogy van, és biztosan ebből tudja,
hogy megfogan, kiválik, meghal, de létrehoz, teremt és alkot és meg nem unja.
Indul már végtelen túrára féktelen lelkem, és kérem, hogy jöjjön vissza
Nem alhat agy nélkül, ember sincs „Vagy” nélkül, félek, hogy Léthének vizét issza
Mindent akar, amit minden takar
Minden takar, ami mindent akar
Végtelen szétszéled, nélkülöz észérvet, szerintem már nem is tiszta,
A végtelen okosság flórája nélkül a lélek sem más, mint egy kopasz krisna,
Aki
Mindent akar, amit minden takar
Minden takar, ami mindent akar
Minden takar, amit minden akar
Miért kell EgyIsten, ha A Minden az arc?
Nélkülem minden olyan kihalt belül,
Nem vagyok velem, és érzem, hogy elveszve merül alá
Feledés fogalmát írja,
Tegnapi-régi, sírva, de bírva
Hurcolva némiképp maga elé tette
Az emlékeit, és ez lett a veszte,
Mert fáj, fáj,
Saját útja jár a lélek után,
Tör(l)i a boldogság képét,
És nyomban meglátja a végesség végét
És nem érkezhet meg a végtelen túráról, kénytelen uráról számot adni,
Ha lehet, hogy nincs is, hát hogy lenne ő a Létteremtőfőleg
Itt maradni: ez itt a dolgunk, és ez lesz a neheze,
és csak rajtunk múlik, hogy akad-e ehhez egy
Más vagy egy társ, aki úgy belénk ás,
Hogy lesz elmúlás, de tényleg tök más
Túrára indul el végtelen lelkünk, és nem kell már kérnünk, hogy jöjjön vissza
Nem alhat ágy nélkül, ember sincs vágy nélkül, tudja, és létének vizét issza
De nem élhet együtt már azzal mint ténnyel, hogy van, és biztosan ebből tudja,
Hogy ha lehet, hogy nincs is, hát hogy lenne ő létteremtő
előadó:
Vidám Barakk
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: keressük!
szövegíró: Torda Balázs
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 3149
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: keressük!
szövegíró: Torda Balázs
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 3149
kapcsolódó videók
keressük!
