Keresetlen szavak között
Lepedőben burkolózva
Remegő ajkakkal szőtt
Lehetőség mögött húzva
Újabb határt köztünk,
Álmokba törölköztünk!
Szennyes ébredés döbbent
Egy újabb napra.
Lehetőség előtt ülve,
Könnyektől hátradőlve
Velünk mozdult világunkat
Rendre intjük.
Remegni kezd most a föld, s az ég
Lebegni kezdünk, és dől a szék,
Amin lábujjhegyen álltunk,
Zord kis világunk tövisei a földre hullnak!
És a sok kis tövis között
Majd újra megtaláljuk
Lepottyant darabjaink,
Hiányuk miatt fázunk.
Hétköznapi szellő fúj ránk,
Hiányzik minden fullánk!
Meztelen érzés döbbent,
S a földre szállunk.
Lehetőség alatt állunk,
Lenézünk, ruhát váltunk.
Tövis lepte világunkat
Átöleljük.
Forogni kezd most a zöld, a kék,
Harcolni kezdünk, és dől a szék,
Amin lábujjhegyen álltunk…
Amíg lábujjhegyen jártunk…
Kéz a kézben, meztelenül a zajban…
Nem volt és nem is látszott,
Hogy szúrsz és szúrok, vágok,
Mintha lennénk halott, vágott
Rózsák, vagy kis virágok.
Simogatlak, összerezzensz,
Ijedten nyúlsz a sebhez,
Szeretlek Kis Virágom!
Virágom, Világom!