Átadták a Fonogram-díjakat: íme a 2024-es nyertesek
tovább
Eddig
Lakat - A titkok őrzője
Nem vagyok, elég rossz úgy tűnik,
Túl lassan érek fel a valódi bűnig.
Hisz úgy látszik, amiket eddig tettem,
Azokon egyedül csak én nevettem.
De úgy látszik, hogy Nektek nem tűnik fel,
Hisz bármit is mondok, azt nem hiszitek el.
Lehetek kíméletes, törekedhetek a jóra,
Mégsem elég Nektek ez egyetlen jó szóra.
Én nem vagyok szent, súlyos hibáim vannak,
De a szívemben legbelül érzések laknak.
Persze tudom én, hogy ez is csak egy üresjárat,
Hisz nem vagyok más csak, idióta állat.
Erények sehol, de a hibák meg túl nagyok,
Hát, nézzük csak tovább, hogy mi még nem vagyok.
Minden kimondott szavam életellenes fegyver,
Hát, naná, hogy nem vagyok értelmes ember.
Minden ezredik szavamra egy igazság jut,
Őszinte sem lehetek tehát, csak hazug.
A kertásást sem szoktam túlzásba vinni,
Nem bagóztam soha és nem szoktam inni.
A múltam árnyéka most is a pofámba vág,
A szorgalom kilőve, maradt a lustaság.
És az én szemem csak a pénzért ragyog,
De a munkával köszönő viszonyba se vagyok.
Nem talált még senki semmi erényt bennem,
És nyilván minden vágyam, hogy eltartsanak engem.
Bármit megteszek, csak azért, hogy ártsak,
És más dolgom sincs ugye, mint szerepeket játsszak.
Magam után persze csak romokat hagyok,
Hiszen egyedül az életre alkalmatlan vagyok.
Én azt hiszem, mindenki felett járok,
És érdekből bárkit lazán kihasználok.
Ha kedvem úgy tartja, bárkit felpofozhatok,
Na, mit írjak, amivel örömet okozhatok?
Bár, tudjátok ez azért kicsinyes dolog,
Hogy egyesek szíve csak az ilyenektől dobog.
Én lemerem írni, mit kimondani sem mertek,
Nem tetszik a pofám? Mire vártok: Gyertek!
Bennem nem tesz kárt Isten, vagy bármiféle átok,
Utáltok, mégsem a szemembe mondjátok!
Szerintetek ezért majd kitűntetést kaptok,
Hogy ilyen gyáva kis köcsögök vagytok?!
Az a bajotok, hogy nem vagyok egy brutális állat,
Csak piszkálgasd a tigrist és szétkapja a szádat!
Egy rohadékot akartatok, hát itt van: Tessék,
Mostantól nem lesz bennem többé tisztesség!
Fel sem fogjátok, amit túlzásba visztek,
Hát, olyan leszek, mától amilyennek hisztek!
Ha már nincs bennem erény csak tahóság,
Most kiderül, hogy ízlik majd a valóság!
Valóra váltom az álmotokat simán,
Mindenki azt fogja kapni amit, kíván.
Persze a baj akkor épp ez lesz majd bizti,
És jön majd megint a jól bevált hiszti.
De már nem érdekel semmi, leszarom,
A Ti bajotok most már nem az én bajom!
A versnek lassan vége, de én még virrasztok,
Nyilván örültök ennek primitív parasztok.
Betegek vagytok, ha az ilyesmi tetszik,
Olyan leszek mától minek hittetek eddig!
Túl lassan érek fel a valódi bűnig.
Hisz úgy látszik, amiket eddig tettem,
Azokon egyedül csak én nevettem.
De úgy látszik, hogy Nektek nem tűnik fel,
Hisz bármit is mondok, azt nem hiszitek el.
Lehetek kíméletes, törekedhetek a jóra,
Mégsem elég Nektek ez egyetlen jó szóra.
Én nem vagyok szent, súlyos hibáim vannak,
De a szívemben legbelül érzések laknak.
Persze tudom én, hogy ez is csak egy üresjárat,
Hisz nem vagyok más csak, idióta állat.
Erények sehol, de a hibák meg túl nagyok,
Hát, nézzük csak tovább, hogy mi még nem vagyok.
Minden kimondott szavam életellenes fegyver,
Hát, naná, hogy nem vagyok értelmes ember.
Minden ezredik szavamra egy igazság jut,
Őszinte sem lehetek tehát, csak hazug.
A kertásást sem szoktam túlzásba vinni,
Nem bagóztam soha és nem szoktam inni.
A múltam árnyéka most is a pofámba vág,
A szorgalom kilőve, maradt a lustaság.
És az én szemem csak a pénzért ragyog,
De a munkával köszönő viszonyba se vagyok.
Nem talált még senki semmi erényt bennem,
És nyilván minden vágyam, hogy eltartsanak engem.
Bármit megteszek, csak azért, hogy ártsak,
És más dolgom sincs ugye, mint szerepeket játsszak.
Magam után persze csak romokat hagyok,
Hiszen egyedül az életre alkalmatlan vagyok.
Én azt hiszem, mindenki felett járok,
És érdekből bárkit lazán kihasználok.
Ha kedvem úgy tartja, bárkit felpofozhatok,
Na, mit írjak, amivel örömet okozhatok?
Bár, tudjátok ez azért kicsinyes dolog,
Hogy egyesek szíve csak az ilyenektől dobog.
Én lemerem írni, mit kimondani sem mertek,
Nem tetszik a pofám? Mire vártok: Gyertek!
Bennem nem tesz kárt Isten, vagy bármiféle átok,
Utáltok, mégsem a szemembe mondjátok!
Szerintetek ezért majd kitűntetést kaptok,
Hogy ilyen gyáva kis köcsögök vagytok?!
Az a bajotok, hogy nem vagyok egy brutális állat,
Csak piszkálgasd a tigrist és szétkapja a szádat!
Egy rohadékot akartatok, hát itt van: Tessék,
Mostantól nem lesz bennem többé tisztesség!
Fel sem fogjátok, amit túlzásba visztek,
Hát, olyan leszek, mától amilyennek hisztek!
Ha már nincs bennem erény csak tahóság,
Most kiderül, hogy ízlik majd a valóság!
Valóra váltom az álmotokat simán,
Mindenki azt fogja kapni amit, kíván.
Persze a baj akkor épp ez lesz majd bizti,
És jön majd megint a jól bevált hiszti.
De már nem érdekel semmi, leszarom,
A Ti bajotok most már nem az én bajom!
A versnek lassan vége, de én még virrasztok,
Nyilván örültök ennek primitív parasztok.
Betegek vagytok, ha az ilyesmi tetszik,
Olyan leszek mától minek hittetek eddig!
kapcsolódó videók
keressük!
